Az emberek szeretnek zenélni: például a hagyományos szertartásokon, vagy csak a hangulat és a vidámság kedvéért. Ezt már évezredek óta csinálják, szerte a világon. A hangszerek készítésekor egy üreges bambuszrúd kézenfekvő alapot jelent a fuvola számára. Így a bambusz széles körű elterjedésével a déli féltekén nem meglepő, hogy a bambuszfuvolák mindenféle kultúrában megtalálhatók. Ebben a blogban a világ minden tájáról származó bambuszfuvolák egy válogatását mutatjuk be.
A japán Shakuhachi és Ryuteki
Japánban mindenekelőtt a Shakuhachi. Ezt az ősi bambuszfuvolát különösen széles körben használják meditációs zenére. A neve két japán szóból, a "Shaku" és a "Hachi" szóból ered. A jelentés a fuvola hosszára vezethető vissza. Valóban 54,54 centiméterre jön le, ami a Shakuhachi szabványos hossza. Néha van némi eltérés a hosszban, de mind a Shakuhachi címszó alá tartoznak. Ennek oka, hogy (a többi fuvolához hasonlóan) a shakuhacsi is különleges módon készül. Itt a hagyomány jellemző az általa előállított hangra. Ennek oka, hogy a shakuhacsi a bambusz alsó részéből készül, beleértve a föld alatti csomót is. Ezért látható még mindig a gyökerek egy része a Shakuhachiban.
Egy másik jól ismert japán bambuszfuvola a Ryuteki. A ryuteki jelentése "sárkányfuvola". A hangja állítólag az ég és a föld között élő sárkányokat szimbolizálja. A Ryutekit a gagakuban használják. Ez a japán udvari rendszerben használt klasszikus sintó zene.
A kínai dizi
A kínai dizi egy Kínából származó keresztirányú fuvola. A fuvola légzőnyílása fölé egy membrándarabot ragasztanak, ez adja a fuvola egyedi hangját. A kínai dizi változatait akár 9000 évvel ezelőtti régészeti leletekben is megtaláljuk. Ez a dizi fuvola minden idők egyik legrégebbi játszható hangszere.
Az indiai bansuri
A bansuri egy Indiából származó fuvola, amely gyakran hallható a klasszikus indiai zenében. Ugyanakkor modern, nyugati zenét is jól lehet rajta játszani. A bansuri fuvolát buddhista, hindu és dzsain templomok rajzain, festményein és szobrain láthatod. Különösen a hindu Krisna isten látható gyakran bansuri fuvolával.
A koreai Daegeum
A Daegeum egy viszonylag nagy bambuszfuvola, amelyet főként a hagyományos koreai zenében használnak. A rezgő membrán egyedi hangot kölcsönöz a fuvolának. E hangszer eredete Szinmun szillai király 681-ből származó legendájában található. Itt a történet szerint egy kis sziget egy buddhista templom felé úszott a Keleti-tengeren. A királynak azt mondták, hogy felbecsülhetetlen értékű ajándékot kap, ha meglátogatja a szigetet. Elküldött valakit a szigetre, hogy vizsgálja meg, mi lehet az ajándék, de ez csak bambuszt talált. A következő nap olyan széllel és esővel érkezett, hogy a világ egy hétig sötétségbe borult. Ekkor a király úgy döntött, hogy meglátogatja a szigetet. Egy sárkány jelent meg, és azt mondta neki: szedje le a bambuszt a sziget magasából, és készítsen belőle furulyát. Amíg fújod a fuvolát, addig béke lesz.
A Daegeum tehát királyi eredetű, és a mai napig használják a hagyományos koreai zenében. A legendából ismert fuvola a mai szórakoztatóiparban is szerepet játszik. A koreai Netflix "The King: Eternal Monarch" című sorozata szintén a Manpasikjeok, ahogy a fuvolát is nevezik, legendájáról szól.
Az indonéz Suling
A Suling vagy Seruling egy hagyományos hangszer a délkelet-ázsiai szigeteken. Azt mondjuk, hogy Indonéziából származik, de valójában Bruneiből, Indonéziából, Malajziából, a Fülöp-szigetekről és Szingapúrból származik. Degung együttesekben használják, és Tamiang bambuszból készül: hosszú, vékony bambuszból. A szájnyílásnál általában egy vékony rattan sáv van, ez főleg díszítésre szolgál.
A dél-amerikai Quena
Dél-Amerikában az Andok hegyvonulat számos országon keresztül húzódik. Az Andokban a Quenát hagyományos fuvolaként ismerjük. Általában bambuszból készül, de Peruban a kondor csontjaiból is láthatjuk. A Quenát valójában soha nem egyedül játsszák, mindig párban, hogy harmonizáljanak. A Quenát gyakran pánsíppal kombinálva is játsszák.
